Öreg ember az októberi napon

Mi lesz, mi nem lesz, mindegy már nekem,

A nap süt, s ez a negyedóra jó;

Szelíd tüzén melegszik vén fejem,

S szívem, a mind halkabban dobbanó.

Fülembe zúgnak távol riadók,

De bágyadtan és érthetetlenül,

Ködben tülkölnek süllyedő hajók,

Mit bánom én, ha minden elmerül.

A béke nem érdekel s nem a harcok.

Egy negyedórát süt a nap nekem,

Mint kis madarat: becézgetve tartok

Egy száraz levelet a kezemen.

Koronák ha eltörnek, törjenek,

Népek ha szertehullnak, hulljanak!

Temessen el mindent a görgeteg,

Egy negyedórát süt nekem a nap.

Nekem már nincs a földön otthonom.

És vissza nem tartnak szelíd kezek,

Kicsit még sütkérezem a napon

És aztán... csendben... én is... elmegyek,