ÖREG KÓRISTA

Ott láthatod a kávéházban,

mint rendes vendég odajár.

Egy ujság reszkető kezében,

de sosem rendel.

Csak ül helyén s öreg szemével

köröskörül bámészkodik.

Elaggott háta puklás, görbe.

És mindig éhes.

Ha esznek a szomszéd asztalnál,

csámcsogni kezd és izgatott.

S zavarba jő, ha rája néznek -

szegény öreg.

Fillérekből él még ma is csak,

az inge piszkos és gyürött.

A körme hosszú s nagyon piszkos -

nincs szappana.

Ha fiatal színészek jönnek,

a szeme lángol, réveteg.

Ó, ő is volt rég hősszerelmes

lenn Tápión!...

Sőt: még szerelmes is volt egykor,

szeretője is volt neki...

De mint a hangja s mint az élet:

elhagyta ő is.

Néha dúdolni kezd magába

mély basszús-hangon reszketeg.

S ha gikszer csuklik ki a torkán,

köhögni kezd el.

Ilyenkor könny jő két szemébe

és a kávéház elsötétül.

Elferdül öreg csupasz ajka,

mint egy gyereknek.

Az ember szinte arra vár, hogy

a sarokból kilép egy asszony,

hozzája lép, megsimogatja

és kézen fogja.

És hazaviszi nagy vigyázva,

megeteti nagy szeretettel.

Levetkőzteti, ágyba rakja

s mesét mond néki...