Öreg költők

Öreg költők, ti őszök fiai,

holt idők sírján hervadt koszorúk,

színesek, szépek, szelíd-szomorúk!

Olyan a ti halkuló dalotok,

mint a lebágyadt, őszi napsugár –

Öreg költők, ti őszök fiai.

Mert nem a nap lesz ősszel hidegebb,

hanem a vén föld el-elbotorkázik –

Mert nem a ti szent dalaitok hűlnek,

hanem a lelkek futnak, menekülnek

messze-jövőbe szárnyas paripán, –

Nem dalotok lesz ősszel hidegebb.

Mi repülünk el szárnyas paripánkon:

ében-sörényén szalagos a vágy,

és lázadt vérünk pihenőt se hágy –

Míg láng dalokkal búcsút intünk,

ősz fejetekre rózsát hintünk,

s rohanunk, szállunk tüzes paripánkon.