ÖREG NÉNIKÉK

Vigyázva mennek át a széles utcán,

a bú borong rajtuk s az ó-divat.

Autó, bicikli, villamos meg hintó,

mind-mind csak az ő útjukba szalad.

Savós szemükben rémület tanyázik,

vékony karjuk tétován lengedez...

Árnyékai sok régi szépleánynak;

az élet furcsa, furcsa rendje ez...

A szürke járda szélén úgy topognak,

remegve, félve, akár a veréb.

S megcsudálják a divatos cipőket

s az elegáns hintók lágy féderét.

A fűszerárús bolt előtt megállnak:

kakaó, keksz, meg tejfeles csupor...

Majd két sovány kezüket összecsapják:

Jesszus! Huszonkétezer a cukor!

S elálmélkodva nyitva marad szájuk

s a szívükön a régmúlt rezeg át...

Csak otthon érzik jól maguk, az árnyék

szürke honában, mint a rezedák...