ÖREG SUHANC VÁGYAKOZÁSA

Óh, csókolt csókok, lengeteg asszonyok,

Bűnök keritette, pamlagos életem,

Egy szép, friss testü lyányról

Álmodoznom szabad-e még?

Itt, a falumban virágosak a fák,

Itt a régi suhanc el-elemlékezik

S a régi, szűz kisasszony

Alakját fölidézgeti.

Úgy jár lelkemben, mint késett ibolyák

Fölött júniusban a napsugár heve.

Nincsen szebb, mint az emlék

S egy finom gyermek-hajadon.

Óh, csak még egyszer gyérülő hajamat

Fölborzolná egy lyány, nem érintett, szelíd,

Mondván: »Leszek az első

Zsenge és piciny asszonyod.«