Öregek az éjben

Öreg urak hűs holdvilágban

Ballagnak bús nyárfák alatt,

Beszélnek csöndesen halálról

És életről, amely nekik már

A halál mezsgyéjén halad.

S hűs holdvilágban, bús füzek közt

Ballagnak ők halkan, tovább,

A kegyelmes, dúslelkű élet

Halál ösvényén viszi őket

S mutat nekik még pár csodát.

Nézem e ballagó nyugalmat,

A szép, nagy évek csapatát

S nézem az örök, néma holdat,

Mely egyaránt ragyog fölöttünk

S marad, mikor mi már valánk!

Szép öregek, jó ittmaradni,

S érezni fáj, jó öregek,

Hogy én már a ti évetekben

Megfutva minden, minden ösvényt,

Ott alszom régen köztetek!