ORFEUSHOZ

Oh Thráciának dísze, nagy Orfeus!

Engedd: dicsérjem mennyei lantodat,

Melly megszelídíté haragját

Poklok előtt fene Cerberusnak.

Megnyíltak osztán a keserű s setét

Bánat helyének zárai; sírt amaz

Kérlelhetetlen büszkeségű,

És komor arcalatú tiránnus;

Amaz kegyetlen sírt: Te pedig kegyes

Hölgyed nyakáról függve, magad kivűl

Voltál, s nem önthettél szerelmes

Könyveket eldagadott szemedből.

És nem lehettél boldog! azonban él

Lantod, s az égnek csillagi közt ragyog;

Mert a dücsőség halhatatlan

Szűzeinek neveket zenegte.