Orgiák

Lantom, danold Liéust;

A szíveket feloldó,

A gondtörő Liéust

Méltó danolni néked.

Ő a kegyelmes isten,

És ő az, aki nélkűl

A szép Citére fázik,

Tompán lövöldöz Ámor,

A gráciák alélnak;

S egész gyönyörködésben

Nem úszhat a halandó.

Lantom, danold Liéust;

A szíveket feloldó,

A gondtörő Liéust

Méltó danolni néked.

Ő a kegyelmes isten,

És ő az, aki mellett

A büszke nagyravágyás

Rezzenti tarka szárnyát,

S a tőlt pohárba szállván,

Megalázatott örömmel

Fúl a szelíd habokba.

Lantom, danold Liéust;

A szíveket feloldó,

A gondtörő Liéust

Méltó danolni néked.

Ő a kegyelmes isten,

És ő az, aki által

A megpirúlt gerézdben

Nyájaskodó barátság,

Öröm, kacaj, ledérség

S tréfás szavak teremnek,

Hogy a szegény halandó

Felejtse szíve terhét.

Lantom, danolt Liéust,

A szíveket feloldó,

A gondtörő Liéust

Méltó danolni néked.

Ő a kegyelmes isten,

Ő, aki képzetünkben

Teremthet új világot.

Ő int Polymniának,

S mennybéli zengzetével

Olvasztja szíveinket.

Ő gyújtja a poétát

Érzékenyebb dalokra,

És bájoló borával,

Édes ragadtatásban

A menny felé repíti.

Lantom, danold Liéust;

A szíveket feloldó,

A gondtörő Liéust

Méltó danolni néked.