Orgonaszó

Ó asszonyok, ti úgy tűntök nekem már,

Mint régi szobrok, antik költemények,

Örök ütemre jár az én szivem már

És gobelinképek csak a remények!

Ó asszonyok, az élet gyorsan eljár,

De örökünk a férfias művészet

És az elízium kék vize elvár,

Hol feledés él s babéros enyészet

S ahol az asszony és a szerelem már

Nem bántanak, csupán mint messze fények,

Miket csak sejtenek a holt szemek már

És nekem már itt álmom az a lényeg

És nékem már a vágyak kínja nem fáj,

A vágy nekem csak hegedűszó, ének.

Az én szerelmem szőke fellegen száll,

Hol játszanak az angyalok, a fények,

Hol nincsen Anna, senki, semmi nem fáj,

Ó asszonyok, játékok, semmiségek!