ORGONÁVAL

Ez az, amit még akarok:

menni még egy darabon és gyalog.

Nézni a tájat, a füvet,

mikor harmattól csillog, mint az üveg.

És látni, hogy borul a fény

a külvárosi kertek ölén;

s hogy feszíti pilléreit

az összekötő vasuti híd.

A vándort, aki a rozson át

oly görnyedten cipeli magát;

a holdat, amíg a kertek alatt

oly sokatmondóan leszalad...

S este hétkor, a séta után

megsimogatni kis fehér kutyám

és nézni az ablakon át

hogy bólint az orgonaág...

Az ablakot kinyitani

s az orgonával bólintani...