ŐRIZD MEG...

Őrizd meg, oh lány, a virágot,

Mely fürteid közt hervad el!

Tanúd: a szép órát ha várod,

S ajakidon mosoly ha kel.

Hogy keccsel bájad még emelje:

Halántékod hűn fonja át. -

És szívesen árasztja kelyhe

Letörve is jó illatát,

A tengeren ha jel mutatja,

Hol tört hajót a bősz elem:

Éltünk egy-egy szép pillanatja

Miért muljék emléktelen!?

Jelöld meg azt! Melyet bejárunk,

A világ tarka, víg mező,

De feledés jön ott utánunk,

S mindent bepókhálóz, besző.

Ha majd a hajló kor s az élet

Komollyá tesz, gondokra hív;

Mint őszi nap borong kedélyed,

S ritkán, lanyhán hevűl a szív:

A száraz, kis virágra esve

Tekinteted véletlenűl:

Illatja ér, mint akkor estve...

A halvány szín elevenűl.

Meglebben a bűvös fuvallat:

A táj tisztúl... köd s pára vész.

Feltűnik a szép mult - s jutalmad

Egy édes, boldog óra lész.