Örök Beatricénk

Firenzében volt, május és vasárnap,

Mikor az ifjú hölgy templomba ment,

A gyermek nézte, arca méla, bágyadt,

Szikár, mint kápolnák falán a szent.

A lánynak haja szőke, neve Bice,

Nem látta meg őt, szépen ment tova,

Szívében kis, kacér örömök kincse,

A gyermek szólt: „Nem feledem soha!”

Sok május és vasárnap szállt azóta.

- Ó örök szépség és te tűnő óra! -

Hol van az a nap és hol az a lány?

Hol van Bicének szőkesége, hol van?

Keressük őt egy mosolya nyomán

A boldog égben és borús pokolban!