Örök dolgok közé legyen hired beszőtt

Új diszharmóniát vakítson rád a lelkem,

hogy Egyiptom rovott kockáin lássalak

szárnyas griffek között, Nilus-öntözte telken

állj félig meztelen, nagy tiarás alak.

Hieroglif rovás és szfinksz maga az asszony,

fehér kövek között olajos barna bőr,

de villog a foga, hogy húrokat szakasszon

ivor plektrum gyanánt költők szíveiből.

Ajkadra s kebleid halmainak csucsára

drága rubint a vér rejtek futása fest

s elömlik testeden az ékszerek sugára:

ó meddig ékszer és ó meddig női test?

Hideg kövek között, hideg kövekkel ékes

ott állasz melegen, dobogva szerteszét.

A nap rabnője vagy: hogy égés nélkül égess,

a nap letette rád forró arany kezét.

Ezt Nyugat küszöbén álmodta egy poéta,

hatezer év után, az üstökös előtt,

hogy amíg ég a nap s visszajár a kométa,

örök dolgok közé legyen híred beszőtt.