ÖRÖK KÖRHINTA RINGARÁJA

Mentél már így koratavasszal

a langyos Józsefköruton

a színes plakátok alatt?

A gázvilág, e bűvös fürdő

ferde sugárban széjjelömlik

s a habja: új remény.

És bandukol a láb s a szív is.

S a sok-sok békésajkú cívis,

megannyi lenge báb.

Mosollyal és ápolt bajusszal

vörösbort inni megy szelíden

s rajt vastag óralánc.

S te arra gondolsz, hogy e lények

már reggel óta állnak, élnek

s te most bújtál elő.

S míg ők terített asztal mellett

a dús fűszerekkel betelnek;

terád nem vár a nő.

Terád nem vár. De vársz te rája.

S örök körhinta ringarája

alítja bús szived.

S az Oktogon felől a szellő

beszól a bordáid alá:

az új tavaszban bízz, majd eljő...