ÖRÖK VÁGY

Ha ellobog majd ifju lángom,

Ha majd zokogni sem tudok

S a sok, rommá verődött álmon

Dermedten összeroskadok,

Vajon a nyugvás tompa kínját

Érezni nem lesz oly nehéz?

Vagy vágyón fogom visszasírni

Az örök, kínos szenvedést?

Ha ellobog majd ifju lángom

S örök megnyugvás int felém,

Milyen szellem fog felkeresni

Testemnek porladó helyén?...

Az örök vágy lángszellemének

Árnya kisért majd engemet,

Mert, hogy vágy nélkül elhamvadjak,

Érzem, tudom, hogy nem lehet!