ÖRÖK VŐLEGÉNYEK

S az ember odajut görcsös szivével,

hogy gyönyörűt álmodik minden éjjel,

ahol az ég kinyílott, oda ér el.

Ha ősz szálat lel a hajában,

kitépi és csókolja lágyan,

mint - akiért lett - a lányt hajdanában.

S mit évek óta nyűtt, - a vén zsakettet,

gondozza, félti, bárha vedlett,

mint ősz anyó egy régi kertet.

Az uccán, mint egy vőlegénynek,

szemei furcsa fényben égnek,

mintha menyasszonyt keresnének.

A kávéházban úgy ül ő le,

minkéntha várna ifjú nőre;

virágokat vesz nyakra-főre.

És éjjel, félig égve, félig fázva,

sietve megy a lázas indóházba,

szegény, bolond reményekkel parázna.

Ha egy vonat befut rekedt iramban,

ő vár legelül kopottan, hivatlan

és bámul, ha egy rőt szikra kipattan.