ÖRÖM

By Árpád Tóth

Érkező vonatok füttye át a ködön

Ujjong... ujjong... hallgatom estelente.

Mily szép ez... s olykor, mintha szivemből csengne:

Ideges jelzés berreg: most! berobog az öröm?

Aztán csend... csend... lehúnyom a szemem.

Jaj, ha most jönne... jaj, ha most rohan rám!

Forró kereke átszántna szívemen,

S megölne, megölne... s hagynám, hagynám...