Oroszlámos táján

A magyar nyár nyilazza aranyos

Örök nyilát a zöldellő mezőre

S az ég alján nyugatra tarjagos

Felleg vonul egy messze kikötőbe.

A magyar nyár megáldott szőnyegén

Szöcskék delelnek, szúnyogok dalolnak,

Az égre néz a boldog televény

S a gazda várja, hogy mit ád a holnap?

A magyar nyár elringat engemet

A messze múltba, mely még ott dalol

A jegenyék hárfáján rengeteg

Idő után, mely elfolyt, mint a bor.

A magyar nyár itt forró volt nagyon

Anno ezer tájt és leáldozott

Vérző bíborban keleti napom

S vagyok azóta árva, átkozott.

A magyar nyár csöndjébe rekkenőn

Még alszik a magyar mélán, nyugodtan,

A tarjagos felleg még egyre jön

S napunk megint véres lesz elhunyóban.