ŐRTORNYA BÁNATOMNAK

Az uccán méla köd. Hűvös vizekre estem

e szörnyű estben.

Csalódott szerelmem most ázott dereglyém,

tengerek végtelenjén.

Van egy szirtfok, most arra tartok.

Oly messzi mind a partok.

Feléje tartok s mohos evezőm

csapkodom elveszőn.

Egy szirt: boszorkányos, lidérces,

arannyal érces,

ezüsttel hintett szirt, gyöngyillatos

és gyilkolón magos.

E szirten áll őrtornya bánatomnak,

ő: tornya fájdalomnak,

vára halálnak, csókomnak lakatja;

s szivem vérét aratja.

Dereglyémen felé, feléje tartok.

Oly messzi mind a partok...

A toronyban kialszik mind a mécs:

ez a Feledés.

Egy hang rikolt: sülyedj el!

Felelek: nem!!

És megfeneklem.