»ÖRVENDEZZ, IFJÚ, IFJÚSÁGODBAN«

Ajándékodból egy csipetnyi

Maradt az alkonyi órákra

S Uram-Isten,

Most kezdek szépen örvendezni.

Áldott sors, hogy hogy’ vettem észre

Idejében az ifjuságom:

Így kisebb lesz

Élő-voltom megbüntetése.

Szivem utja, szemem látása

Sohse volt a szabad hajósé -

S önmagamnak

Valék mindig vak, furcsa mása.

Bölcseség fulánkja sebemben

S tele vagyok vigadozással,

Mert páratlan,

Szentséges dolgot cselekedtem.

Úgy éltem, hogy mind egybefolytak

Multam és jövőm folyókái

S hiú, lármás,

Ifju napjaim sohse voltak.

Vad hévvel vagy tétlen vénséggel

Éltem egyszerre és kavartan,

De nem tudtam,

Mikor van nappal, mikor éjjel.

Nem voltam a hivalkodóknak

Fajtájából való rossz ember

S ifjuságom

Sohse volt: Ma, mindig: a Holnap.

Megállok hát bátran előtted,

Nincs bűnöm, mert nincs ifjuságom,

Uram-Isten,

Én sohse mertem vakmerőket.

S engem ne véníts meg halálig,

Mert tilalomfáid kerültem,

Szépen nézz rám

S a többi - tán holnap elválik.