Örzsike.

Nincs megyénkben szebb leányka

Örzsikénél.

Vénus sem szebb alkotmányka

termeténél.

A’ napfény nem hathatóbb,

a’ hüs hold nem bájolóbb

kék szeménél.

Hóval verseng friss fejére

homlokának.

Rózsaszínnel küzdik vére

orczájának.

Lantok úgy nem pengenek,

mint folyási zengenek

szűz szavának.

Első estve, hogy szemembe

tünt orczája,

melly ingerrel tört szívembe

bájszikrája!

Éjjel ő volt álmomnak,

nappal minden vágyomnak

eggy sommája.

Tűzgomolykint habzott vérem

szűk eremben.

Szörnyen harczolt a’ szemérem

hő mellyemben.

Már remények játsztanak,

már meg vászok víttanak

bús fejemben.

Pusztaság volt nagy világunk

rab szememnek;

bús legvígabb társaságunk

zártt szívemnek.

Elborúltak napjai,

háborodtak habjai

víg kedvemnek.

Kétességét nem tűrhettem

habzásimnak.

Angyalához elsiettem

vággyaimnak;

‘s megcsókolván hó kezét,

elbeszélltem kútfejét

kínnyaimnak.

Ő el kezdett könyezgetni

keservemre,

orvos szókot hintegetni

gyötrelmemre;

‘s földre sütvén kék szemét,

megvallotta visz tüzét

kérelmemre.

E’ szavára szétenyészett

komorságom,

sírporábúl feltenyészett

nyájasságom,

‘s ammint frígyünk érdegélt,

úgy naponkint nődögélt

boldogságom.

Nincs azóta olly bogárka

ösvényemben,

fészket nem rak olly madárka

kis kertemben,

mellyel dalt ne hímzenék,

édes kéjt ne érzenék

nyíltt keblemben.

A’ farsangnak kezdetével

esztendőre

kész lessz, mondgya, mindenével

a’ kendőre;

‘s majd ezenn ha átesünk,

a’ templomba költözünk

esküvőre.

Haj! be nagy lessz boldogságom

hű karjában!

Több mint földi menyországom

birtokában!

A’ király sem boldogabb,

jóllehet leggazdagabb,

országában.