Ősi... régi...

Kibújt a hold. Most nékimennek

a vágyaim a végtelennek.

Jaj, hogy mehetnék. Semmi célom,

ábránd a vágyam és acélom.

Babonás vágy űz, ősi, régi,

két ezredéves hősi, égi.

Lennék kisértet, jámbor ének

és árnya egy szent remetének.

Megállanék bús ablakoknál,

a csendbe, hol egy légy motoszkál.

Rohannék messze, egyre messzébb,

és tévedeznék, révedeznék.

Vágnék nyugatnak, napkeletnek,

és várnék, amíg elfelednek.