Ősöm

Valami igric volt az ősöm

A nagy keleti pusztaságon,

Valami kóbor, szabad igric,

Ki élt nótázón, napimádón.

Valami igric volt az ősöm.

A nagy keleti pusztaságnak

Mélázó lelke bennem él még,

Messzeségbe csapongó lelke,

Ragyogó dele bennem él még

A nagy keleti pusztaságnak.

Az én bús vándordaru lelkem

Itthagyja gyakran gyásza őszét,

Kószál betaposott síroknál

És elsiratja szilaj ősét

Az én bús vándordaru lelkem.

Ha kondul majd ama nagy óra,

Keletre néz turáni arcom

S valami ősi melódiával,

Pogány nótával csak elalszom,

Ha kondul majd ama nagy óra!