ŐSSZEL SZÜLETTEM...

Ősszel születtem én, tavasz leend,

Mikor reám esteledik!

Sárgult falomb állott bölcsőm felett,

Koporsóm majd rózsák fedik!

Ah, amikor jövék: örömtelen

S hideg tél halvány arca vára!

S bucsúznom akkor kell, midőn jön a

Tavasz virága s langy sugára!

Ah, most is ilyen az én életem!

Vágyam hajt, kerget untalan,

Mi boldog tudnék lenni, Istenem!

S ki vagyok most? Boldogtalan!

Akkor jőnek elkésett örömim,

Ha majd keblem kihült, kiégett...

Addig jertek, mig késő nem leend,

Siessetek, kedves vendégek!

Ősszel születtem hervadt lomb alatt:

Rózsák között múlok ki majd;

Derűlj, vigasztalódjál szenvedő,

Fojts el könyűket és sohajt!

A gyermek boldog, - hervadt lombbal is

Eljátszik, elmulat kedvére;

S boldog, kinek pirosló rózsa jut

Az élet halvány estvelére!