ŐSSZEL.

Hideg szél fú, hull az erdő levele,

Beh szeretnék hullani én is vele,

S mint az a mag, mely már földben aluszik,

Elalunni, elalunni tavaszig!

Elfeledném, hogy elhervadt idején,

Ki se’ nyilva, bimbajában a remény,

Elfeledném, hogy már ősz lett életem,

Nem melegít, búcsuzik a szerelem.

S majd amikor beköszönt a kikelet,

S a hideg föld érzi már a meleget,

Mint a bokor, mely új lombot, bimbót hajt,

Fölébrednék, virágoznám én is majd.

Hajh de a szív csupán csak egy tavaszt él,

Igazában egyszer szeret és remél,

Azután csak másodvirág - érzem én -

Csak hervadni csalta ki az őszi fény.