Ősz felé

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát;

Dalaim immár csendesek;

Bennük csak néha-néha zendül

Egy álom, egy emlékezet.

A szép tavasznak álma őszkor;

Virágokról édes regék.

A szív, mely lemondásra készül

S ugy megzokog; Ne még! ne még!

Lehajtja szép fejét a rózsa;

Nem éli túl a hév nyarat.

S az édes vágyak, a virágok,

Szivemben is hullonganak.

Bágyadt a nap, bágyadt a tájék;

A télre fázva gondolok,

S a langyos őszi napsugárnál

Vérem még egyszer föllobog.

Tavasz mosolyg reám keresztül

Egy rózsaszínü fátyolon.

Látom virulni a világot,

S csak álmodom, csak álmodom...