Ősz

Opálos színei bágyadt ködében

Leszáll reám a kora alkonyat,

Kései tűzrózsák nyílnak a réten

S az égen a mély csöndesség fogad.

Nagy topolyafák gallya hullong gyéren

És sötétben hallgat a tó

S a kolomp úgy méláz a lomha légben,

Mint altató.

Hűs szele húz át az ősznek a réten,

Fázik a lelkem, érzi a deret,

Keresnék valamit a messzeségben,

Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...

Oly hirtelen borult az est fölébem

S az ősz oly gyorsan rámtalált,

Úgy állok itt a hervadó vidéken,

Mint a topolyafák.