ŐSZBEN A SZIGET

Fakó gyepét, kínlódó lombját,

Őszi virágát

Láttam ma a szigetnek

S fakó gyepét, kínlódó lombját,

Őszi virágát

Legény-volt őszi szivemnek.

Nem vádolok és nem irigylek.

Immár hat évvel,

Hat ősszel megcsatáztunk

S mégiscsak volt egy kis tavasznyi,

Kurta tavasznyi,

Kerülgető boldogságunk.

De, óh, mért nem kezdhetjük újra,

Újra és mindig

Regényét a szigetnek?

Fakó gyepét, kínlódó lombját,

Őszi virágát

Szégyenlem a szivemnek.