Őszelő

Az elmúlás nem szomorú nekem már

És nem fájnak a hervadt levelek,

Az ősz, mint kedves nővér, már velem jár

S én vele vidám dalolón megyek.

A temető pompáján eltünődöm,

Mint a jó gazda földjén széttekint,

Ölében rólam álmodik az ősöm

És magam is már föld leszek megint.