Őszi akácok

Akáclevelem számolja az Ősz,

hogy szeretem-e őt,

halkan zizegve, imbolyogva szállnak

elégiái a lesárgult nyárnak

és leülnek a lábaim előtt.

Csendesen mondom: Szeretlek, nagy Ősz:

szívem sohse volt nyáré, vagy télé

és viszonzásul

csöndes-szerelmű, szomorú kis versek

szitálnak némán lelkemnek fájárul

az Ősz lába elé.

Így születnek most mind a verseim

finoman, szeretettel

és sok-sok őszi reggel

így sétálok az akácok alatt.

Egyéb hírem most nem igen akadt.