ŐSZI BESZÉLGETÉS

By Árpád Tóth

Nézem a pöffedt

Holdat, mily sárga

Bánattal töpped

Az őszi fákra:

Hamuszín tarló,

Üres berek

Fölé lehajló

Vaksi öreg.

Hej, égi testvér,

Didergő bolygó,

Tüzet keresnél,

Vén, őszi golyhó?

Lenyomva orcád

Földhöz közel,

Bámulod holtát,

S nem hiszed el?

Vagy csöndes őszbe

Halkan leszállván,

Megbújni jössz-e

A bús Föld vállán:

Két hűlő csillag,

Két régi bú,

Egymáshoz ballag,

S meghalni bú?

Míg hulló lombok

Rőt fénye rebben,

Ó, mit is mondtok

Egymásnak ketten?

Hold mondja: “Már csak

Jegem ragyog”,

Föld mondja: “Várj csak,

Fáradt vagyok”.

“Várj türelemmel,

Jövök már, meglásd,

Átkom, az ember,

Kiirtja egymást,

És csend lesz aztán,

Mély, őszi csend,

S az égi pusztán

Holt por kereng...”

Nézem a pöffedt

Holdat, mily sárga

Bánattal töpped

Az őszi fákra:

Hamuszín tarló,

Sötét terek,

S öldöklő, gyarló,

Rossz emberek...