Őszi csodák

Ülve a karosszékben,

Ma legelőször néztem

Szemközt az utcasort.

A tekintetem rátévedt egy fára:

Nini még most sem sárga.

Zöldnek tartotta meg

Szép reménység-ruhában

Az, aki megtarthat mindeneket.

És én is élek,

És én is élek

S megvannak mind, akiket szeretek.

S e nekem-láthatatlan tündér-őszben

Eljönnek hozzám az őszi csodák:

Másodszor borulnak tündér-virágba

S hoznak pici, fanyar, fura gyümölcsöt

Az almafák.

S a drága földön, nem is olyan messze

Másodszor érett meg most a cseresznye,

Az elnyílt őszi-kikerics helyén,

Őszi bánat és lila gyász után,

Októberi dombok oldalain

Pompázik a tavaszi kankalin.

Rügyet bont minden ág

S belőlem is szinte nap-nap után

Kihajt egy vers-virág.

S ki tudja még mi lesz?

Lehet, hogy a közelgő karácsonnyal

Zúgni fogok erdőkkel egyetemben

Lombkoronás, orgonás áhítattal.

Ülve a karosszékben,

Ma legelőször néztem

Szemközt az utcasort.

Az utcasor felett

Egy színes felleget.

A szemem újból rátévedt a fára.

A reménységben megtartatott fára, -

S akkor gáttalanul,

Feltarthatatlanul,

Elbírhatatlanul

Robbant ki szívemből a hála.