Őszi legenda

Meredek szavai rázuhogtak

a házak görbe csatornáira,

keserves őszi délután volt

bús fátyolokkal a szemén.

Ütemes eső susogott sandán,

ázott a ferde uccák vándora:

Egy villanást keresett a fejében:

honnan került oda?

Bőséges szavai rázuhogtak

a szívek görbe csatornáira, –

minden csöpp nyomán gyermek fogant,

kékszemű és glóriásfejű.

És lőn, hogy feltámadtak ellene,

álmában angyalok hírelték

s az asszony, az asszony, az asszony

nem akart véle Egyiptomba futni!

Ütemes eső csobogott egyre

ázott a szürke uccák vándora.

Megölt gyermekek rekviemjét

zúgatta a széllel az este.

Fáklyák gyúltak amerre ment,

végtelen bánat szurka lángolt.

Egy őrült koldus az utcasarkon

fölismerte, fölzokogott –

s mondá neki: Felséges Úr!

jöjjön el a te országod! –

Hullt az eső, nyögött az ősz

és új legenda született.