Őszi séta

Ősz volt és effelett

Vasárnap délután.

Ki a szabadba vont

Kettős sejtés talán,

A nyugvás ünnepét

Méltón hogy ott ülöm,

Hol Isten ünnepel

A hangzatos mezőn

S hogy lelkemet a csók

Varázsa tölti meg,

Mellyel minden mi élt,

Mosolygva halni megy,

Mint hogyha mondaná:

Élvezni most siess,

E fényes pillanat

Után fed síri mez.

De ah, mért is teszek

Az őszhöz sírt, halált,

Hervadt virága bár,

S zengő dala elállt!

Szerény lány a tavasz,

Kit lángszivünk ölelt,

Ébredt, s ím oldalán

Telt bájú nőre lelt

Az őszben, és ölén

Felejti szívesen

Költői álmait,

Oly édes a jelen,

Mert hol csak vágy epedt,

Hol csak virág nyilott,

Mint játszi gyermekek,

Gyümölcsök függnek ott.

Az őszi alkonyat

Arany sugáriban

Tündöklött a liget

Sárgán és pirosan.

A szőlős hegytetőn

Pajkos dal zengedez,

Nehéz hétköznapok

Kedves visszhangja ez.

Sok csíntalan fiút

S lányt láttak mint komát,

Tőlük lesé el a

Bor lángját, mámorát.

A röppentyű meg ott,

Mely az égen szalad,

Eltévedt szemsugár,

Féket tört gondolat. -

A szőlős kert alatt

Kis pásztortűz lobog,

Kövér juhnyáj között

Vidám kolomp konog.

Tilinkó sír - odább

Telt csűrök állanak,

Hangmértes csépeik

Most szintén nyugszanak.

Csak néha kurjogat

Itt-ott egy szérű őr,

S nyugodtan a kazal

Vetett aljába dől.

Lement már a nap is,

Harangszó jött elém,

S e közben újra a

Kertekhez érkezém.

A harmat lassudan

Ép a mezőkre szállt,

Midőn előttem a

Falu vén hársa állt.

Velem volt a pap is,

Az áldott jó öreg,

Testével szellemét

A kor nem törte meg.

S ki túl fél századon

Csak szenvedést tanult,

Mint mondá eddig is

Még élni meg nem unt.

Örült, ha másokat

Vigadni láthatott

S im a vén hárs előtt

Most is megállított,

Köszvényes lábait

Hogy megpihenteti,

De hát bíz ő csak a

Szemét legelteti.

Legény és szép leány

Volt ott egész sereg,

Kik trufa s dal között

Játszottak egeret.

Jaj a lánynak, kit a

Legényhad elfogott,

Jó, hogy nem hal bele,

Oly sok csókot kapott;

Bizonnyal, azt hiszem

Csupán az menti meg,

Hogy híven visszaád

Mindent, mindenkinek.

Jóízűn ezt tovább

Papom sem nézheti,

Egyszer tekintetét

Csak elfelejtheti,

S egy arra surranó

Pajkos lánygyermeket

Felfog, de óh jaj, ez

Menten csókol kezet.

Hallgatva felsohajt

Az áldott jó öreg,

Elballag, tűzhelye,

Szobája oly hideg.

Búsan tekint körűl,

Tükrét törülgeti,

Tágúl a régi por

De óh, nem évei.

Méláz és ujja ír

Vén könyveknek porán,

Eszmél s leánynevet

Talál a - biblián.