Őszi síp

Ősz

kullog a hegyben, a ravaszdi

csősz.

Vén

puskás öreg, jól ismerem már

én.

Néz.

A szeme kancsal, botja vége

réz.

Kürt

lóg vállán. Mindenkit halálba

küld.

Gaz,

himlőhelyes, fegyenc paraszt csak.

Az.

Vár.

Jaj, hogy vigyáz. Az arca, inge

sár.

Jő

és puskaport robbant szüretre

ő.

Bor

csorog a csapról, gyöngyös mustja

forr.

Mondd,

mér kuksol mégis puttonyodba

gond.

Mér

áztatja zöldes, lomha bajszod

vér?