ŐSZI VERS

Megérted az őszt... a rövidült napok

susogó alkonyát, levelek rozsdabarna

szinét s a piros estet, melynek leple alá

vonul álom felé ember és minden barma.

Megérted: rádesik az ablakon keresztül

a napsugár: az égnek szőke, tömött haja.

És mustszagot lehelve és mámorát kínálva

nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.

Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná

gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rimek

aromás teáját a csöndes kis szobában,

amelynek ablakán a függöny széltül remeg.

Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot,

és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat

mennyei tisztaságát s csillagát életednek,

mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad...