ŐSZIKÉK

Olvasó, ha fennakadsz, hogy

Könyvem címe „Őszikék”,

Tudd meg: e néven virágok

Vannak ősszel, és - csibék.

Ha virágok: a deres fű

Hantját szépen színezik;

Ha csibék: ez is megjárja,

Ki olyanra éhezik.

A virágnak nincs illatja,

Ha megcsapta őszi dér;

De csibének húsa, vére -

S a konyhában többet ér.

Amit én a zugba jegyzék,

Nem hagy bennem mély nyomot,

De enyhültem, hogy kiöntém,

Amikor fájt és nyomott.

Isten látja, az enyéim

Tán nagyon is szeretem,

És ha fáj a vélt mellőzés,

Lopva ide temetem.

Mint Midás király borbélya

Ura fején hogy mit lát:

Óh ne keljen elsusogni

Soha innét lenge nád.