Őszinteség

Őszinteség... Óh hogyha a szív

oly tiszta lenne, mint hegyi víz,

könnyű, mint vers, ami rímre megy,

és egyszerü, mint az egyszeregy!...

Fa vagyok, a lábam sárban áll,

ezer álmom vétkes kört csinál

s lelkemben úgy eltéved a fény,

mint egy labirintus ösvenyén.

Tán zöld bozót, gazos labirint,

talán csupa kőfal kacskaring;

mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,

mily szörnyeteg lakik és henyél?

A szó ott tévedez, elmarad...

Fond, Ariadném, szent fonalad,

és ahová sem igen, se nem,

tán elvezet majd a szerelem.

Hogyan mutassa a föld magát,

ha az ég nem küld feléje sugárt?

Fa vagyok, lábam a sárba tapad,

de karjaimat már vonja a nap...