ŐSZÜLŐ ERDŐK RETTEGÉSE

Őszülő erdők rettegése,

Gyásza van a szivemben, Mylitta,

És szépsége és elszántsága,

Legdúsabb szineit most virítja

A Szerelem, az igazi,

Oly szomszédos a komor Halállal.

Nyarat lelkem már nem is fájlal,

Száz szinű, pazar, szomoru kedve

Szórja sugarát kifogytáig

Őszt-borongató, szőke fejedre,

A te macskás, ifjú fejed

Lelkemből vert új koronájára.

Az Ősz nap-órája megállva

Figyeli szánk gyáva közeledtét,

Néha a köd hó-szagot érzet,

Agyaink színes avarra vetvék

S őszi erdőkből kidalol

Szerelmünk gyász-hitü rettegése.