Otthon [1]

Meglátogattam szülőimet;

Csupa szív volt mind a két öreg.

Annyit elcsókoltak képemen,

Majd elállt belé lélekzetem.

Láttam a zöld erdőt, mely mögött

Ábrándjaim holdvilága tölt.

Hol hozzám minden bokor alól

Emlékezet madara dalol.

És a kis kert - egy paradicsom,

Benne tölt el szép gyermekkorom.

Hol mi éretlen s tilos vala,

Lettem annak fő-fő tolvaja.

Enyhelyen a méhes amoda,

Ott készült el a gubapipa.

Haragudtak a méhek reám

(Nagy volt a füst, erős a dohány).

Gyakran elzavartak, s a gyepen

Eldobatták a pipát velem.

Mi több? a csíny napvilágra jött,

Kaptam aztán fölöstökömöt.

Ott a rét, hol forró nap alatt

Estig öldöstem darázsokat.

Egy gombostűfoknyi méze volt

Mindegyiknek, és ezért lakolt.

A sövénynél sátoros lapu,

Ott volt a legelső randevu.

Itt csókolt a kedves Zsuzsika...

S egyikünk se tudta, hogy mi a?

Annyi emlék - s e kedves helyem

Mi okon most mégis idegen?

Szemem a távolba téved el,

Csalogat valami innen el...

Túl a messze kéklő hegyeken

Újabb csillag kel föl énnekem.

Szerelmemnek fényes csillaga,

Ott vagyok én már odahaza!...