Ovid levele Júliához

Tomiban ősz van. Barbárok a népek

És idegenek némely csillagok.

A borostyánom zöldje dérbe téved

És örömektől oly özvegy vagyok.

Júlia, szeretnélek látni téged

És Rómát, ahol tavaszég ragyog.

Tomiban ősz van és a lelkemben tél,

Júliám, Rómám, ó be messze estél!

Mi hír Rómában? Ki mostan a cézár

És ki a költő és miről dalol?

Ki hordja most Ovidius babérját,

Kacér Fortuna most kihez hajol?

Tomiban ősz van. Hervad a babérág,

Ó boldog az, ki él titokba jól.

Rómában minden fürdik szent tavaszban,

Tomiban ősz van és én itt maradtam.

Szépek-e most is Rómában a szépek,

Az élet most is oly édes, vidám?

Melyik poétát tanít verselésre

S szeretkezésre az én Júliám?

Ne fájjon ez a kérdés! Hisz az élet:

Szeretni s veszni szerelem hiján!

Tomiban ősz van és nincs szerelem.

Több tavaszom már nem is lesz nekem!