[Palotáknak, templomoknak...]

Palotáknak, templomoknak

színjátszó márványai közt

jártam én is tűnt koroknak

sok csodás bálványa közt

és míg némán mint egy lélek

csúszott köztük gondolám:

„Holtak vagytok, én meg élek

és nevetlek” - gondolám.

De a holtat nem kell híni

mert magától megjelen:

a Palazzo Contarini

nyílni látszott hirtelen

és kihajlott (Desdemona?)

ő volt, más volt, bárki volt

mintha élne - mintha szólna

nem mosolyg így aki holt.

Mintha szólna, mintha élne

mintha látna - gondolám

és zavarban, mintha félne

lopva nézné gondolám.