PANASZ A MÚZSA ELLEN TAKÁCSHOZ

Hogy? hogy kezdjem el énekem?

S mondjam meg keserű sorsomat én neked?

Oh! a nagy Balaton mikor

Éjszak fergetegét szenvedi, s háborog:

Csak kis képe lehet bajos

Szívemnek. Minek a Múzsa, ha mord,

s makacs?

Hah! mint dümmög, irígykedik!

Kárhoztatja negéd szíve tanácsomat.

Therzítesre mutat, mikor

Akhillest akarom zengeni lantomon.

Zengém Spárta dücső nevét;

Mért nem zenged előbb, kérdi Tarentumot!

Fogtam tárogatót, s magas

Kárpát bérceiről kezdtem az éneket:

Megráncolta szemöldökét,

S tőlem hirtelenűl sípomat elkapá.

Így gátolja nemes tüzét

Lelkemnek, s szabadabb lángjait elveri.