Panasz gyengülő gyökerekről

Földbe fogóztál, mint terebély fa, keményen,

mély gyökerekkel a földben, dúsnedvű televényen,

dacosan álltál, sziklakeményen, vasgyökerekkel a földben.

Jöttek utánad szellemek, éjjeli törpék.

Jöttek utánad ezren s törzsedet egyre törték

zuhogó fejszékkel a törpék s hiába jöttek ezren.

Szálltak az égből angyalok is seregestül,

üstöködet cibálták, ki akartak tépni tövestül

s gígász lombjaidat seregestül hasztalanul cibálták.

– S íme – ma lelked lassu halálra menendő,

gyökered mint a moháé, gyermekkéz elegendő

kitépni halálra menendő gyökeredet, mely mint a moháé,

s egy gyerekangyal könnyüdeden tovaszárnyal

véled a mennyek kékje felé, mint kicsi fecske ha szárnyal

csőrében szalmaszállal távoli fészke felé.