Panasz.

Ah! el-hagyott! oda minden reményem

Külső szivnek el-adta szerelmét,

nem néz reám, nem halgat, ha beszillem

szivemnek keservét.

A’ sürüben, hol senki nem láthat,

biró nélkül naponkint kesergek,

Ekho maga nyögve ád viszszont szókat,

ha sirok, ‘s éneklek.

Tsak egy szóval, o! tsak egy tsókotskával

vigasztally meg még egyszer Laláge!

Osztán temess, ha tetszik, uj társoddal

koporsóm méllyébe.