PÁNCÉLVONAT

Kigyulladt a repülőgép a világ alatt.

A zengő sziget

Érthetetlen módon elúszott.

És két fiatal szerető

Még mindig keresi

A boldogságot.

Minden gyűlöletem a feneszép jövőnek -

Miért késik a vas-szagú,

Mikor annyira várom!

Az összecsődített házak letérdeltek,

Csak a legkarcsúbb torony követelőzik,

Nem ejti le fáradtan harangját,

De nem büszke a városra többé.

Egy elfeledett bús alagútból

Kiront még zúgva a páncélvonat,

Ütegeiben tömített fények -

Az én pazarolt, sok szép erőm.

Mint a legnagyobb,

Legmegkivántabb szerelem,

Vagyok számító; kíméletlen;

És erős.