PANNONIA GRÓFNŐ SZEKERE

Pannonia grófnő szekere

Télen a várost vígan futja:

Csörtess, kocsis, szabad az utca.

Nyáron meg kell hallni vad jaját

Százezernyi, rongyos seregnek,

Most oduikban dideregnek.

Nyáron Pannonia homlokát

Szégyen és düh festi nagy pírba,

Télen hajrá, most marja, bírja.

A rongyosak, ember-ordasok

Elbújtak sírva, fázva, várva:

Kocsizhat Pannonia dáma.

Csörtess, kocsis, nincs veszedelem.

Bús ezerjei most a mobnak

Jövő tavaszig nem morognak.

Pannonia grófnő szekere

Robog cifrán, ragyogva, zárva,

De hallga csak, micsoda lárma.

Havas esőben, ím, seregel,

Mint nyáron, a koldusok népe,

Soraiknak nincs hossza s vége.

Nincs tél, nincs gyász, nincs már akadály,

Nincs már szabad út, büszke dáma.

Állj meg, Pannonia batárja.