PAP A TEMPLOMBAN

Fejem forró, de büszke templom,

Nagy orgonája búgva zeng,

Sötét vér hull a kőre lent

Sötét oltárról, régi tempón.

Tömjének kába füstje leng

És nyöszörögve és sohajtón

Egy lélek sír a templomajtón

Bus éneket, istentelent.

Egy őrült festő rég-időbe

Arcképet festett - haja szőke -

Oltárképül a csonttemplomnak.

Előtte ott áll a Halál.

Nagy csönd lesz. És a vén, komor pap

Halkan, csudásan prédikál.