Papírkatonák

„Keresztessy - papírkereskedő.”

Fantáziámban furcsán kapcsolódnak

Ő és a temető.

Utunk a temető felé

Menet s jövet,

El a lábas Jósika-ház előtt,

Piacon át

A Keresztessy során vezetett.

Temetőből jövet

Anyámtól könyörögve kértem

Pár krajcárt papírkatonákra.

Előre tudta, előre mosolygott,

Adta a pénzt,

És megenyhülten bólintott reája.

Micsoda vitézei voltak

Annak a régi Keresztessy-boltnak!

Sóvárogva nézték gyerek-szemek.

Világhódító hadserege volt

Ártatlan papírosból

Az öreg Keresztessynek.

Nekünk ott fenn a temetőben

Akkor csak egy sírunk volt és kicsi:

Testvérke sírja, pici leányka-sír -

Az élet alig pitymallott neki.

Megsokasodtak azóta a sírok

És elfogytak a papírkatonák -

Papírálarca lehullt mindeneknek,

Meztelen vasban mered a világ.

Az öreg Keresztessyt is kivitték.

Magával vitte büszke seregét,

De minden esztendőben egy napon

Sírja körül

Ezer gyertya és ezer öröm ég.

Látom seregét sírja körül állni -

Ezer gyerekszív ujjong messziről -

S tisztelegnek a papírkatonái.