Parazita-ének

Anakreon és Hafiz óta

Kis és nagy költők legiója

Mind Bacchust ünnepelgeté,

Eláznak (jó, ha nem rovásra!)

De arról nincsen tudomása

Az utókornak: ettek-é?

»Ámort se kicsinyeljük épen,

De Évóé sokáig éljen,

Ő a mi kedves istenünk.«

Ezt hajtották mindig a dőrék,

Nektárnak képzelvén a lőrét

S egyszer se mondották: »Együnk!«

Egy jó menű legyőzi Ámort,

Nem okoz fejfájást, se mámort,

Csak bajt hozók az istenek.

A szerelem: az lenge szörnyen,

Az ifjuság: az tova röppen,

De enni mindig élvezet.

Ki jól tud enni, az a boldog.

Minden fonák, ha rossz a gyomrod.

Csak a ki jól emészt, nyugodt.

Himnuszt tehát, dicsdalt reátok

Ügyes szakácsnék, jó szakácsok,

S reátok is, Lukulluszok!

Magyar költők - csöppet se kétlem,

Azért oly czammogó, idétlen,

Oly dörmögő a versetek,

Mivel a zsíros honi konyha

Nem illik gyönge gyomrotokba,

Avagy, mert - nincs mit ennetek!